Az Országos Magyar Vadászkamara Kynológiai Szakbizottságának meghívása alapján a kiemelten közhasznú Fehérkereszt Állatvédő Liga (a továbbiakban: Fehérkereszt) a 2009. július 9-ei szakértői megbeszélésre az alábbi vitairatot készítette el, abban a reményben, hogy az állatvédelmi szempontokat a vörös rókára (Vulpes vulpes) figyelemmel a vadászati kultúrában érvényesíteni lehet.
1.A kotorékozás betiltásának indokai:
A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: vadászati törvény) preambuluma (bevezetője) szerint valamennyi vadon élő állatfaj a Föld megújuló természeti erőforrásainak, valamint a biológiai életközösségnek pótolhatatlan része, a vadon élő állat esztétikai, tudományos, kulturális, gazdasági és genetikai értékek hordozója, s ezért – mint az egész emberiség és nemzetünk kincsét – természetes állapotban a jövő nemzedékek számára is meg kell őrizni. A Fehérkereszt úgy látja, hogy a jelenlegi kotorékozási „kultúrában” ez a feltétel nem minden vad esetében teljesíthető: például a róka veszélyeztetettsége 10 éven belül realitássá válik.
2.A kotorékozás kultúrálatlansága:
Ez a reális veszély azzal indokolható, amelyet a Fehérkereszt már évek óta tapasztal: fiatal magyar vadászok „heccelik fel” az állatszerető embereket az Internetre feltett képekkel, amelyek azt ábrázolják, hogy kutyáik milyen ügyesen tépnek szét szoptatós anyarókákat, vagy hoznak ki a kotorékból szemnyitás előtt lévő rókakölyköket. A kotorékozás azért népszerű a magyar vadászok körében, mert olyan vadász is gyakorolhatja, akinek nincs vadászfegyvere – esetleg csak egy ásója!
3.A Fehérkereszt figyelemmel van a „humán-egészségügyi” szempontokra:
Az állatvédők természetesen tisztában vannak azzal, hogy a természetben élő, egyébként betegségeket terjesztő róka elpusztításának nemcsak a vadállomány, hanem a háziállatok és főleg az emberek egészségének megóvása is az indoka lehet. Azonban a rókák bizonyítható szerepe a veszettség vírusának terjesztésében, vagy nagy tömegű garázdálkodásuk a lakott területeken a XXI. századi Magyarországon statisztikai adatokkal nincs alátámasztva, és immunizálásuk sikeressége további érvekkel szolgál a kotorékozás megszüntetése mellett!
4.A kotorékozás, mint állatviadal:
A Fehérkereszt ezt a vadászatot leplezett állatviadalnak tartja, ahol nemcsak a róka, hanem a vadászkutya is megsérülhet vagy elpusztulhat. Érdemes ide idézni a Büntető Törvénykönyv (Btk.) tiltott állatviadal szervezése megjelölésű tényállását. A Btk. 266/A. § (1) bekezdése alapján aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés szerint vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel sújtandó az állatviadal céljára gerinces állatot tartó, tenyésztő, kiképző, idomító vagy forgalmazó elkövető (az állatviadalt szervező bűnsegédje). A Btk. szerint a tiltott állatviadal szervezéséről szóló tényállás hatálya nem csupán az ebekre, hanem bármely gerinces állatra kiterjed.
5.A kotorékozás „mentsége” az állatvédelmi törvényben:
A Fehérkereszt tudomással bír arról, hogy az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény 7. §-ára sok tekintetben szívesen hivatkoznak a kotorékozó vadászok. Ennek a törvényhelynek az (1) bekezdése szerint „tilos az állat fizikai, pszichikai állapotának olyan megterhelése, küzdelemre késztetése egy másik állattal vagy emberrel, amely sérülést vagy halált okozhat (a továbbiakban együtt: állatviadal). Tilos az állatviadal szervezése, tartása, továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.”. Ugyanitt a (3) bekezdés a következőkről rendelkezik: „az (1) bekezdésben foglalt tilalom nem vonatkozik a vadászatra alkalmazott állatnak külön jogszabály alapján történő kiképzésére, vadászaton való alkalmazására”.
6.Cáfolat a vadászati törvény alapján:
A vadászati törvény csupán négy vadászati eszközt ismer el: vadászlőfegyver, vadászíj, ragadozó madár (vadászmadár) és legális csapda. A kutya nem vadászeszköz, ezért a Fehérkereszt a fenti állatvédelmi törvényhelyet (vagyis a kivételt az állatviadal alól) csak a solymászat esetében fogadja el. A „lefojtást”, mint kotorékozási formát tiltott állatviadalnak kell tekinteni! Amennyiben a kutya – mint a vadász segítője – olyan jól képzett, hogy képes „ugrasztani” a rókát, és a vadat a vadász ejti el, nem történik állatviadal – ez a Fehérkereszt álláspontja. Emiatt az OMVK Kynológiai Szakbizottsága által 2008-ban megalkotott vadászati alkalmassági vizsgaszabályzatot (VAV-szabályzat) módosítani kellene, hogy a lefojtás ne legyen a kotorékeb számára teljesítendő vizsgafeladat!
7.A műkotorékozás elfogadása:
A műkotorékban rendezett, föld alatti vadászati alkalmassági vizsga legfontosabb, alábbi általános előírásait a Fehérkereszt maradéktalanul elfogadja:
A vizsga elejétől a végéig, a kutya és a róka között semmiképp nem létesülhet fizikai kapcsolat. A vizsgán csak egészséges, veszettség elleni védőoltásban részesített vad (róka) alkalmazható, amelynek az évente kétszeri vesztettség elleni oltását igazolni kell. A műkotorékban rendezett vizsgákat az illetékes állategészségügyi hatóságnak be kell jelenteni, valamint biztosítani kell az állatorvosi ügyeletet. A vadat minden kutya után cserélni kell. Egy vizsgán egy rókára maximum három kutya juthat!
8.A rókát is illik a vadásznak megvédeni:
A vadászati törvény 9. §-a alapján a vad az állam tulajdonában van. A vadászterületen elejtett, elfogott vad (ideértve annak trófeáját is), a hullatott agancs, a szárnyas vad jogszerűen gyűjtött tojása és az elhullott vad teteme a vadászatra jogosult (pl. vadásztársaság) tulajdonába kerül. A vadászoknak – ha másért nem, értékes téli gereznája miatt is – illendő megvédenie a rókát a tavaszi, nyári öldökléstől. Vagy egy állatvédelmi szervezet védje meg a vadászható állami tulajdont?
9.A Fehérkereszt megoldási javaslata: I. A RÓKAKÖLYKÖK VÉDELMÉBEN
Az OMVK dolgozza ki a vadászati törvény azon módosítását, amely a rókakölyök – egyebekben más vad (őzgida, vadmalac stb.) – tartóját arra kötelezi, hogy a területileg illetékes vadászatra jogosulttól a vad tartásához szerezzen hozzájáruló nyilatkozatot, amelyet a jegyző nyilvántartásba vesz.
10.A Fehérkereszt megoldási javaslata: II. AZ ANYARÓKÁK VÉDELMÉBEN
Az OMVK dolgozza ki a vadászati törvény azon módosítását, amely a rókára vonatkoztatva is – ahogyan pl. a borznál – vadászati tilalmi időszakot ír elő az utódnevelés néhány tavaszi hónapjában.
11.A Fehérkereszt megoldási javaslata: III. A NEMKÍVÁNT SZAPORULATRA
A falusi, tanyasi állattartók megnyugtatás érdekében a Fehérkereszt szeretne elindítani már idén ősszel egy róka ivartalanítási programot, amelyhez partnerként kéri fel az OMVK Kynológiai Szakbizottsága részéről Pomázi Ágoston vadászati szakírót, a Magyar Állatorvosi Kamara részéről pedig
Dr. Lorászkó Gábor állatorvost.
12.Összegzésül:
A vadászati törvény 29. §-a alapján: „Tilos a vad kínzása. A vad elejtése, elfogása nem járhat annak kínzásával.” A Fehérkereszt azt szeretné elérni, hogy ez a szabály a mindennapi gyakorlatban a rókára is vonatkozzon! Nem szabad elfelejteni, hogy a róka nem kártékony vad, hiszen az utódnevelés időszakában a károsító állatokat (egeret, pockot) nagy tételben fogyasztja. A rókák védelmében a „fojtó kotorékozás” tiltott vadászati eszközként való szabályozása pedig elfogadhatóbbá tenné a vadászati kultúrát azon állatvédők előtt is, akik szerint az esélyt kötelesek vagyunk megadni minden vadnak a menekülésre!
Budapest, 2009. július 9.
Szilágyi István kurátor (a Fehérkereszt Állatvédő Liga képviseletében)